Múlt héten, amikor hajnali kettőkor azon kaptam magam, hogy már megint a fagyasztó előtt állok nyitott ajtóval, úgy döntöttem, ideje megkeresnem a legjobb mobil klímát. Tudod, olyan hőség volt a tetőtérben, hogy még a falak is izzadtak, és a macskám már régóta feladta a mozdulást – csak hevert a kövön, mint egy kilapított pizza.

A munkahelyemen másnap úgy néztem ki, mint aki most jött egy szaunából, szóval ebédszünetben elkezdtem kutakodni. Azt hittem, ez gyorsan megvan – bemész egy webshopba, kiválasztod a legjobbat, oszt jónapot. De basszus, három óra után még mindig csak vakarni tudtam a fejem. Aztán szerencsére rátaláltam egy blogra, ahol egy volt klímás pasi írta le a tapasztalatait, minden köntörfalazás nélkül.

Volt ott egy csávó, aki pont olyan padlástérben lakik, mint én. Úgy leírta a szenvedéseit az első olcsó kütyüjével, hogy még jegyzetelni is kezdtem. „Haver, ha azt hiszed, hogy egy 50 ezres akciós cucc megoldja az életed, akkor ugyanott vagy, mint amikor azt hitted, hogy a sörhas elmúlik magától” – írta, és ezen akkorát röhögtem, hogy a mellettem ülő kolléga majdnem kiborította a kávéját.

A pénz kérdése rendesen feladta a leckét. A feleségem már a fejét fogta, amikor meglátta, hogy Excel táblázatot csinálok a különböző típusok összehasonlításáról. „Te normális vagy? Még a nászutunkat sem tervezted meg ennyire!” – mondta nevetve. De én nem tágítottam, két hétig bújtam a teszteket, mintha az életem múlna rajta. A végén már a biztosítási ügynökünk is azt hitte, hogy klímaszakértő lettem.

Amikor végre döntöttem, kezdődött a nagy várakozás. A futár már személyesen ismert, annyit frissítettem a követést. Szerintem már azt hitte, hogy valami titkos szeretőtől várok csomagot. A beszerelés… na, az egy külön kabaré volt. Két YouTube videó és három sör után még mindig úgy néztem a csövekre, mint tyúk a piros kukoricára. Szerencsére a szomszéd Pista bácsi, aki valamikor légkondi szerelő volt, megsajnált. „Fiam, te úgy tartod azt a fúrót, mint majom a telefont!” – mondta, miközben kivette a kezemből.

Most viszont, hogy működik… te, ez egy másik dimenzió! Végre tudok aludni éjszaka, és nem kelek fel óránként jeges vízbe mártott törölközőért. A macskám meg… na, ő teljesen megváltozott. Már nem úgy néz rám, mint egy őrültre, és néha még dorombol is, amit eddig csak akkor csinált, ha tonhalat kapott.

És képzeld, teljesen átalakult a társasági életem! A haverok, akik eddig hanyagoltak a „szauna-lakásom” miatt, most sorban jelentkeznek be sörözni. A múltkor még a házinéni is feljött megnézni, hogy mit csináltam. Azt mondta: „Fiam, ez zseniális! A többi bérlő is ilyet akar!” Most meg már lakógyűléseket tartunk nálam, mert ez az egyetlen hely, ahol nem folyik az emberről a víz.

A rezsi persze picit megemelkedett, de tudod mit? Leszarom! Végre nem úgy kelek, mint aki most mászott ki egy gőzfürdőből, és az online meetingeken sem néznek rám úgy a kollégák, mintha most futottam volna le egy maratont. Az egyetlen gond, hogy most már nehezebb felkelni reggel – olyan kellemes a hőmérséklet, hogy néha azt hiszem, egy wellness hotelben vagyok. Na és a legjobb? A múltkor még a postás is megállt beszélgetni, hogy honnan szereztem, mert ő is padlástérben lakik. Most már klíma-tanácsadónak érzem magam – bár a feleségem szerint inkább csak egy újabb drága hobbim lett…

Kategóriák: Uncategorized