Ma, amikor megint bepréseltem magam a dugóban álló metróba, és néztem, ahogy egy üzletember lazán szétnyitja a Galaxy Z Fold6-ot, hogy megnézze a tőzsdei árfolyamokat, tudtam, hogy nekem is kell egy ilyen. Tudod, az a pillanat volt ez, amikor rájössz, hogy a technológia néha tényleg képes megváltoztatni az életed.
Este, miután végre leraktam a munkát (home office a kanapén), elkezdtem utánaolvasni a témának. Azt hittem, ez gyorsan megvan, de basszus… öt óra és három energiaital után még mindig csak próbáltam megérteni, hogy mi a különbség a belső és külső kijelző között. Aztán rátaláltam egy oldalra, ahol nem marketingesek, hanem igazi emberek írták le a tapasztalataikat.
Volt ott egy videós csávó, aki úgy magyarázta el a használatot, mintha a haverom lenne. „Tesók, ez olyan, mint amikor először ültél át bicikliről motorra” – mondta, és ettől teljesen beindult a fantáziám. De ami igazán megfogott, az egy kreatív igazgató beszámolója volt, aki részletesen leírta, hogyan változtatta meg ez a telefon a munkastílusát.
A pénzkérdés persze kiverte a biztosítékot. A barátnőm szerint totál elment az eszem, amikor meglátta az árat. „Te most komolyan egy használt autó áráért akarsz telefont venni?” – kérdezte hitetlenkedve. De próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez nem csak egy sima mobil, hanem gyakorlatilag egy komplett mobil iroda. Két hétig bújtam a videókat, olvastam a teszteket, mint egy egyetemista vizsgaidőszakban.
Amikor végre rászántam magam a rendelésre, kezdődött a nagy várakozás. A futár követő appot annyiszor frissítettem, hogy szerintem már személyesen ismert a szerver. A kollégáim már fogadásokat kötöttek, hogy mikor érkezik meg. Az első nap az irodában… na, az egy külön sztori. Mindenki úgy állt körbe, mint valami űrhajót, még a főnök is „véletlenül” arra járt párszor.
Most, hogy már egy hete használom, teljesen másképp látom a mobilozást. Reggel a kávézóban szétnyitom mint egy kis laptopot, este meg összecsukva simán befér a zsebembe. A múltkor egy meeting közben jegyzeteltem rajta, aztán egy mozdulattal átküldtem mindent a csapatnak – mindenki úgy nézett, mintha valami varázsló lennék.
A barátnőm, aki először őrültnek nézett, most már rendszeresen elkéri sorozatot nézni – mondjuk szerintem titokban már az árát nézegeti az interneten. A barátaim meg folyton kérdezgetik: „Tényleg megéri? Nem törik el? És meddig bírja az aksi?” Szerintem már mindegyikük félretesz rá titokban.
És tudod mi a legviccesebb? A múltkor egy étteremben kinyitottam az asztalnál, és a pincér majdnem elejtette a tálcát a meglepetéstől. Most már úgy érzem magam, mint valami tech-influencer – mindenki megbámul, amikor használom. De tudod mit? Megérte minden fillért. Ez nem csak egy telefon, ez egy kis darab jövő a zsebemben.
A legjobb az egészben, hogy tényleg megváltoztatta, ahogy dolgozom. Már nem kell laptopot cipelnem mindenhova, és végre normálisan tudok dokumentumokat szerkeszteni útközben is. A múltkor még egy üzleti prezentációt is ezen csináltam végig – a kliensem azt hitte, otthon ülök a gép előtt.
És képzeld, a barátnőm tegnap azzal jött haza, hogy látott egy rózsaszín tokot hozzá az interneten. Na, mondom magamban, itt bizony valaki már tervezi a saját hajtogatós telefonját… De egyelőre nem szólok semmit, hadd higgye, hogy nem vettem észre!
