A múlt heti fizetésből úgy döntöttem, ideje nagytakarítást rendezni a konyhámban. Nem is sejthettem, hogy egy random Facebook-hirdetés, ami a legjobb airfryer készülékeket reklámozta, teljesen megváltoztatja majd a főzéshez való hozzáállásomat. Tudod, elegem lett abból, hogy minden egyes rántotthús-sütés után úgy néz ki a konyhám, mint egy csatatér.
Emlékszem, pénteken, munka után neki is ültem guglizni, de basszus, annyi infó zúdult rám, hogy már a szemem is keresztbe állt. Képzeld, még a férjem is beszállt a kutakodásba, pedig ő általában csak legyint az én konyhai „fejlesztéseimre”. De amikor meglátta, hogy egy csomó pasi is kommentelt a különböző tesztekhez, felcsillant a szeme. Az egyik tag részletesen leírta, hogyan készít tökéletes buffalo csirkeszárnyat – na, ettől a férjem teljesen bezsongott.
Az éjszaka közepén még mindig a videókat néztem. Volt egy különösen hasznos csatorna, ahol egy volt séf tesztelte a különböző márkákat. Nem az a nyakkendős fajta volt, hanem olyan igazi konyhás ember, látszott, hogy érti a dörgést. „Na, ez a modell olyan hangos, hogy a szomszéd azt hiszi, űrhajót indítasz” – röhögtem a kommentjén, de legalább őszinte volt.
Jani, a férjem persze egyből a legdrágábbat nézte ki, de én mondtam neki, hogy várjunk még a fizuig. Aztán találtam egy közepes árfekvésűt, aminek rohadt jók voltak az értékelései. Egy háziasszony azt írta, hogy három gyerek mellett is simán működik a dolog, mert gyorsabb, mint a sütő, és nem kell félni, hogy odakozmál a kaja. Na, ez már meggyőzött!
Két hétig vártam a szállítást, közben már vagy százszor átrendeztem a konyhát, hogy hol lesz a legjobb helye. Amikor megjött, olyan izgatott voltam, hogy még a macska is furcsán nézett rám. Az első próbálkozásom mondjuk nem sikerült valami fényesen – a hasábburgonya olyan lett, mint a cipőtalp. De aztán rátaláltam egy magyar Facebook csoportra, ahol mindenki megosztja a tapasztalatait, receptjeit.
Most már úgy használom ezt a kütyüt, mintha világéletemben ezt csináltam volna. A múltkor olyan szaftos csirkemellet csináltam benne, hogy még az anyósom is elkérte a receptet – pedig ő aztán híres arról, hogy senki nem tud úgy főzni, mint ő. A legjobb az egészben, hogy a konyha sem néz ki úgy, mintha olajháború lett volna. Ja, és képzeld, a szomszéd Marika néni is átjár hozzánk kóstolgatni, aztán a minap látom ám, hogy neki is hozza a futár a nagy dobozt.
Tudod, mi a legviccesebb? A férjem, aki eleinte csak legyintett az egészre, most minden hétvégén valami új recepttel kísérletezik. Múltkor még receptes füzetet is nyitott magának – pedig eddig a tükörtojáson kívül maximum a telefonrendelésig jutott el. A gyerekek meg már úgy emlegetik, hogy „apa varázsdoboza”. És igen, tényleg van benne valami varázslatos, ahogy minimális olajjal olyan kaját lehet benne csinálni, hogy még a nyelvünket is megnyaljuk utána. Mondjuk azt még mindig nem értem, hogy miért kell Janinak hajnali háromkor buffalo csirkeszárnyat sütögetnie, de ha ettől boldog, hát legyen. Legalább tudom, hogy nem a kocsmában ül!
